Avagy rapszodikus ének magyar módra. Ez a címe annak a kórusra, zenekarra és orgonára írott szerzeménynek, amelyet a nagy kortárs zeneszerző, Szokolay Sándor a Magyar Nyelv Múzeumának ünnepélyes átadásának tiszteletére komponált, s amelynek ez év április 23-án volt a múzeum átadásával egybekötött ősbemutatója a közeli Széphalomban. A sors kegyelméből és Dombóvári János barátomnak, a Lavotta Kamarazenekar művészeti vezetőjének köszönhetően én is közreműködhettem a nagyszabású rendezvényen, amelynek díszvendége maga Sólyom László köztársasági elnök volt. A művet a Lavotta János Szimfonikus Zenekar és Zemplén Egyesített Vegyeskara adták elő a szerző vezényletével. Jómagam az orgonaszólamot játszottam.
Talán a kedves olvasó is találkozott már Szokolay Sándor nevével és arcával – ha máshol nem, a valamikori „Ki mit tud“ közkedvelt tehetségkutató verseny zsüritagjaként a tévé képernyőjén. Kevesebben tudják, hogy Szokolay számos monumentális opera, zenekari, kórusmű és egyéb darab szerzője, korunk egyik legkiemelkedőbb zeneművésze.
Aki azt hiszi, hogy az immár 77 megélt év alaposan rányomja bélyegét a zeneszerző megjelenésére és az valamicskét is veszített frissességéből, téved. Szokolay Sándorból ugyanaz a tiszta, nemes szenvedély, mély emberség és szinte gyermekien féktelen temperamentum árad, mint akár húsz éve. Lenyűgöző baráti közvetlensége, az a rendíthetetlen meggyőződés és erő, amellyel vállalja és terjeszti művészi és emberi hitvallását, a magyarság, a magyar zene, a magyar nyelv szolgálatát.
Minderről a Szavak is tanúskodnak. Nem könnyű darab ez sem összjáték, sem befogadhatóság szempontjából, nem éppen „fülbemászó“ zene. Ám többszöri eljátszás után már élveztük. Felemelő élmény volt látni és hallani ezt a jópofa, szeretetreméltó és zseniális embert. Valami egyedülállóan magával ragadó varázs az, ami lekötelez mindenkit, aki csak egy percre is Szokolay Sándor közelében van. Szerénységem több órán részesült ebben a szerencsében, hiszen a a sátoraljaújhelyi panzióban még a zeneszerző szomszédja is voltam…
Az élet egyszeri ajándéka volt.
Horkay Tamás