Ha manapság valami nagyon jól működik, nem biztos, hogy azt a működtetők mással is megosztják. A tudás hatalom, „know-how“ és nem jellemző, hogy a műhelytitkokat csak úgy feltárjuk most, amikor a tényleges társadalmi szolidaritás kimenni látszik a divatból. A nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola és az égisze alatt működő, kilenc kórusból álló Cantemus kórusműhely vezetői ezt másképp látták és idén április 23-26 között másodszor is megrendezték a Nyílt hétvége a Cantemus műhelyében nevű, előadások, workshopok és hangversenyek érdekfeszítő sorozatát.
Magyarország változatlanul énekkari nagyhatalom. Ez még akkor is igaz, ha már „csak“ mintegy hetven ének-zene tagozatos általános iskola létezik az országban. A Kodály Zoltán nevéhez fűződő iskolatípus ugyanis az egyik legbiztosabb garancia az énekkari kultúra megtartására és továbbvitelére. Ebben az iskolában naponta van énekóra, a gyerekek „az ingyenes hangszer“, saját torkuk által hatolnak be a zene végtelenül gazdag birodalmába. Ugyanakkor egyéb tantárgyak, képességek terén is nagyon jó eredményeket érnek el. Ennek a ténynek is legékesebb bizonyítéka a nyíregyházi Kodály-iskola, amely a legutóbbi országos kompetencia felmérésen az összesített második helyen végzett.
Szabó Dénes (1947, Makó), az iskola és a kórusműhely szellemi vezetője egy abszolút véletlen folytán, mondhatni az isteni gondviselésnek köszönhetően került Nyíregyházára 1969-ben: a miskolci főiskolán szerzett fuvolaművészi oklevéllel jobb híján lett általános iskolai énektanár. Hihetetlen, de igaz: ifjúkorában ki nem állhatta a kórusmuzsikát! Ehhez képest ma Kossuth-díjas karnagy, a szakma egyik legelismertebb képviselője.
De mi is az a Cantemus? A szó latinul annyit jelent: Énekelj! Ezt a nevet akkor kapta az immár több évtizede világhírű együttes, amikor egy finnországi versenyen a bemondó képtelen volt helyesen kiejteni az akkor még nyíregyházi négyes számú általános iskola gyermekkórusának nevét. A Cantemus Gyermekkórus és a Pro Musica Leánykar a kóruscsalád leghíresebb tagjai, kettejük között a 14 éves korhatár az elválasztóvonal. Lenyűgöző az általuk elért aranyérmek, nagydíjak, nemzetközi kitüntetések, elkészített hangfelvételek, rangos vendégszereplések listája. Japánban minden éven turnéznak és Kocsár Miklós szinte a Cantemus házi zeneszerzőjének számít.
De mi ennek a csodának a titka? Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat a tehetséggel párosult szívós munka, a zene határtalan szeretete. Szabó Dénes személyes kisugárzása, a belőle áradó plebejus közvetlenség. A megalkuvást nem tűrő szakmai igényesség, ami az egész intézményt jellemzi. A szakértelem és a jóság uralma, a szerénység, önzetlenség és talán bizonyos fokú elszigeteltség is; nem tűnik erőltetett párhuzamnak, ha Joseph Haydn 29 évig tartó kismartoni elzártságát hasonlítjuk össze a nyíregyházi csoda kibontakozásával. És persze maga a Kodály-módszer, amit gyakran félreértünk (lásd Szabó Dénessel folytatott beszélgetésünket).
Mindez a nyílt hétvégén is folyamatosan jelen volt. Hatalmas mennyiségű információt vehettek birtokukba a résztvevők, a rendezők pedig a legapróbb részletekre is ügyeltek mindenfajta gépiesség nélkül. Az emelkedett hangulatot csak Szabó Dénes humora volt hivatott helyenként megtörni. „Halál unalmasak lesznek az énekórák, ha netalántán elalusznak, az se baj. De lesznek jó hangversenyek, lesz finom sör, bor, üdítő, kávé, s aki beteg, annak ásványvíz!“ Így vezette be az eseménysorozatot a közönség hangos derültsége közepette. „Holnap délutántól a tanári szoba átalakul fesztiválkocsmává, ott lehet majd legjobban megtudni a szakmai titkokat!“ Mondanom sem kell, a „kocsma“ hangulata méltó volt az intézmény szellemiségéhez. Olyat se láttam még például, hogy a koncertek egyik szólistája lett volna a csapos…
„Kis koromban sokat néztem a napfogyatkozást. Aki ismeri, tudja, hogy a 98 százalékos napfogyatkozás majdnem olyan, mint a 99 százalékos, nincs köztük lényegi különbség. De ha bekövetkezik a 100 százalék, akkor megtörténik a világ csodája. Erre kell törekedni a többszólamú éneklésben is: a teljes napfogyatkozás a cél!“ Igen, a csiszolt hallásból fakadó tiszta éneklés a titka mindennek. Nem lehetetlen, de oda kell figyelni. „Mondok egy másik példát. Ha egy hordó trágyalébe beleöntünk egy gyűszűnyi tokaji aszút, az attól még trágyalé marad. De ha egy hordó tokaji aszúba keverünk egy gyűszűnyi trágyalevet, akkor az egész trágyalé lesz!“ Nem nehéz rájönni, hogy a gyűszűnyi trágyalé jelen esetben megfelel egyetlen, picit figyelmetlen énekesnek egy ötventagú kórusban.
Mi minden történt még a nyílt hétvégén? Az élmények olyan tömkelege volt ez, amiről nehéz távirati stílusban beszámolni. A remekül megkomponált és levezényelt szolfézsórák, sok-sok derűs gyerekarccal. A modern, minden szempontból testreszabott, megnyugtatóan tágas iskolaépület. A meghökkentően virtuóz Banchieri Énekegyüttes koncertje az ódon és hatalmas nyírbátori református templomban és kastélyban. Tagozatos koncert szülőknek és esti hangverseny a Cantemus legjavából, hatalmas éljenzésekkel. Bartók és Kodály kórusművészetének elemzése, a hangképzés és intonáció mesterfogásairól szóló előadás, a kortárs magyar kóruszene bemutatása Kocsár Miklós és Gyöngyösi Levente művein keresztül és az ő jelenlétükben. Vagy a feledhetetlen tokaji zárókoncert a zsinagógában, ahol megtanulván a házi feladatot, a résztvevők is együtt énekelhettek a Cantemusszal…
Befejezés helyett az utolsó, Cantemus kórusirodának címzett elektronikus levelemből idézek.
„ … Még egyszer köszönök mindent. Most visszacsöppentem a régi világomba, ami elég nehéz dolog. Az Önök világa, némi túlzással élve, a létező zenei mennyország. Csak bízhatok benne, hogy a saját világomat is sikerül ezek után szebbé varázsolnom.“
Horkay Tamás